Elfeledve...
Kiperegtek megfagyott testek a marhavagonok ajtaján,
jeges lehelettel jött a dermesztő halál.
Az inger guggolásra késztetett, az
időkerék hastífuszra járt...
Elhulltak a semmiért. Hűtlen hazáért,
gonosz istenért, százezernyi dolgos, derék...
Sírhalmok, felettük nincsenek.
Vadvirág sem illatoz. Siratnak csak
nyírek és tölgyesek apát, testvért,
jó barátom szólj, szétszórt csontjaim
már ne szeressék...Emlékeitek is elhagyom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-02-20 19:50:50
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-20 19:50:50
