Álmos (részlet)

Álmos: Be fáradt pillantása,
Életem sötét kapuinak.
De arcom fakó mása
eltakarja szürke fátylaimat
a virágzó nap elől,
hol élet és halál dől,
És én a halálnál járok,
S,hamarosan a síromra vigyázok.

Mond Istenem! Miért élek??
Ó,vajon hozzád miért beszélek,
mikor nem is hiszem igédet?
Hisz amit mondasz ,mind csak igéret.
Jaj! Kihez szóljak ha nem magamhoz?!
Minden sírás csak ártalmat hoz.
Apám bohém,ferde tisztség,
Bár még mindig ő a házban a felség.
Anyám vak,hűséges fény a sötétben,
S,a többiek is mind egy csomó a kötélen.
Haj,egymagam vagyok,
Már senkihez sem fordulok.
Elszívták tőlem a fényt,
Mindazt ami e szobába belefért.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-01-12 18:17:36
Utolsó módosítás ideje: 2013-01-12 18:17:36