Forgószél


Ha tudnám ontani vérem...
-de kétlem-
És tűnődve újra a rímen,
csak magamba vésem
-mint dühöngő szél sziklába-,
hogy ma vagyok árva.
És karom kitárva lógok a föld felett,
S hogy így esett,
Ne lepje meg!

Csak fogom a sóhajom
és ballagok
Merre tartok? Nem titok!
Csak megyek-megyek messzire,
Ki tudja, hol a világ teteje!

Úgyis jön a tél megint,
Ég a világ odakint!
Felszállok a magasba
Visz a szél a havasba
Jól leszek majd odaát
Húzzad cigány, ne sajnáld!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-12-26 21:23:28
Utolsó módosítás ideje: 2012-12-26 21:23:28