Gondolatok a férfikor határán

                
                   1.

Egyre több kilométert
gyalogoltam hazáig,
hiába lett a lépés is nagyobb.
Ki követett arra nem emlékezem, csak
arcom sokasodó barázdáira, ahogy
villogtak a vékony utcák aszfaltdombjain.

                    2.      

Mindenkinél magasabb voltam,
a tornasorban mindig első .
De nem a gének neveltek óriássá.

( kié volt a kapkodás ami
kinőtte ruháimat, összetörte  
színes játékaim, hogy átromboljon  
a halandóság hosszú élete felé ? )
                      
                     3.

Már egyre többször
gyúltak félelembe sercegő ízeim
mígnem egészen csontokká zsugorodtak.
                      
                     4.

Ösztönök legyőzöttje vagyok bizonyára
ha nem őrjít meg  e felismerés , ha

nem több ez a gyomorba nyelt kenyérnél,
mit  megkímél az önemésztő száradás.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.