Céltalan lét

Ne szúrj engem töviseknek vége,
Mert hull lelkem utolsó vére.
Ne fojts engem életnek indái,
Mert szemem utolsó fényét vájják ki.

Ne égjen testemen virágszirmok
csalfa piros szórványa,
Ne tündököljön a por ékes koronája
mámornak ködös honában.

Ne szuszogjon az álarc mosolygós arccal,
Ha lelke mélyén egy terítetlen asztal.
Ne sírjon szeme nedves könnycsepp nélkül,
Ha pillantása meg se rezzen az pirosló vértül.

Aludjanak a tüzek ha nem tudnak égetni,
Ne csobogjon a víz ha nem folyik,
Ne ocsúdjon a tavasz ha nem tudnak a fák ébredni,
S,ne sírjon a lant ha szíve nem retten a homálytól.

Ne prédikáljon a pap ha hite inogni kezdett,
S,a poéta se legyen egy züllött szerzet.
Ne legyen próféta kinek beszéde száraz bútor,
S,ne intézzen szózatot a néphez,kinek hangja reped a bútól.

Ne aludjon a tél ha táncolnak alatta a levelek,
Ne gyászoljon az ősz ha bál melegíti terméseit.
Ne viruljon a nyár ha fekete ruháit veszi szekrényeiből,
Ne éljen az élet ha halnak derűs napjai.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-28 19:58:16
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-28 19:58:16