Raszta

Nem ismerem Péter titkát. Azt a ritkát.
Derülni kell rajta. Annyira szomorú.
Szegődjön mellé egy pokoli humorú
angyal, és búgjon valami cafka-cifrát

fülébe; mitől arcát: e tükör-tisztát,
vigyázatlanul elhagyja egy komor: -Uh,
be' csecse vicc! Mint a mellkasom, domború!
-jellegű sommázat. S míg a vigyor -nyista-

születettlen kihuny pontos vonásain;
hagyja el „a kétszer kettő józansága”.
(bár ne örökre) Szökjön túl szokásain,

olyan helyre, hol a nap se józan sárga,
az ég se bölcs kék. Túl saját forrásain,
hol nem piszkálja az 'ember' botorsága!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-21 13:42:24
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-21 13:45:34