Elfolyó falak

Had lettem volna boldog mint a tavak,
Fodros holdtükörben alszanak,
Voltam volna úgy mint a szavak,
Miket értő fülek hallanak,
Sosem létező hős  hadak,
Vérmezőn többé kiket nem hallanak.

Értés miket szét tépték,
Ellentmondás és a lépték.
Magukat sem védték.
A madár a jég kék.
Versek és leckék,
A számlák a zsengék.
Testmenedék.

Amíg élsz állandó, de mégis csak ideglenes.
Két pont közt, nem mindig  legrövidebb út az egyenes.
Ha a természetet nézem magamat is csodálom,
Az a pillanatnyi csend volt a halálom.
Aranypalástba jött zubbonyba ment boldogságom.
Mondj igent és meglásd elfolynak a falak.
Énekelj még nekem, had halljam,  mindennél szebb  hangodat.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-01 10:03:39
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-01 10:03:39