Szertár (avagy az első)
Először csókoltam meg
a suli pincéjében,
egy bátortalan pók
ült a tesitanár kopott székében.
Ugrószekrény takarta a szertárt
és minket akkor este.
A tornateremben szólt a zene
és én ott voltam vele.
Nekem meg izzadt a tenyerem,
ahogyan a kezét fogtam,
pont mikor a sarki boltban
a kekszet neki loptam.
Nyolc lett és mennünk kellett.
Vége lett a suliban a bulinak,
mert Diri bácsi nézi a Rex-et,
de mi csak majszoltuk a kekszet
-Haza megyek – mondtam lassan,
ő kérte, hogy maradjak;
-Maradjunk itt együtt mindig
vagy legalábbis fél tízig.
Otthagytam őt,
a szekrényt és a pókot
meg azt az esetlen,
nagyon furcsa dolgot:
azt a félrecsúszott,
sovány csókot,
s vele együtt magamat.
*
-Maradj velem, s én maradok veled,
nem találhat ránk most senki,
s majd együtt járunk kekszet venni.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-10-29 10:53:32
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-29 10:53:32
