Szertár (avagy az első)

Először csókoltam meg
a suli pincéjében,
egy bátortalan pók
ült a tesitanár  kopott székében.

Ugrószekrény takarta a szertárt
és minket akkor este.
A tornateremben szólt a zene
és én ott voltam vele.

Nekem meg izzadt a tenyerem,
ahogyan a kezét fogtam,
pont mikor a sarki boltban
a kekszet neki loptam.

Nyolc lett és mennünk kellett.
Vége lett a suliban a bulinak,
mert Diri bácsi nézi a Rex-et,
de mi csak majszoltuk a kekszet

-Haza megyek – mondtam lassan,
ő kérte, hogy maradjak;
-Maradjunk itt együtt mindig
vagy legalábbis fél tízig.

Otthagytam őt,
a szekrényt és a pókot
meg azt az esetlen,
nagyon furcsa dolgot:
azt a félrecsúszott,
sovány csókot,
s vele együtt magamat.

*

-Maradj velem, s én maradok veled,
nem találhat ránk most senki,
s majd együtt járunk kekszet venni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-29 10:53:32
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-29 10:53:32