A lelkemben reményfa nőtt
Nem mozdulok,
S megállítom az időt.
Így várok tovább,
Mert a lelkemben reményfa nőtt.
Ágai utat törnek a testemen át,
S megérintik az ég fátylát
Nem mozdulok,
Mert féltem a reményfát,
S titkon óvom minden ágát.
Ő az élet csodája,
Ki nem érti,
Az is megcsodálja.
Karomat emelem köréje,
Vagy megbújok árnyas tövébe’.
Ha szomjas,
Könnyemmel öntözöm,
De tőle el,
Sosem költözöm…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Verselő Antológia (Paks, 2008)
Kiadó: ANÁRBO szövetkezet
Feltöltés ideje: 2012-10-28 21:25:31
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-28 21:25:31
