Végh Tamás : Kertek az aknamezőkön

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2843 szerző 38776 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Serfőző Attila: A zarándok
Serfőző Attila: Ego sum vita
Karaffa Gyula: Megjöttek...
Debreczeny GYörgy: névelírások
Albert Zsolt: Téli könyvek
Tóth János Janus: Születésnapodra
Tóth János Janus: űrsisak ispánokkal
Tóth János Janus: Májusi csend
Valyon László: Ballada a legszebbről
Kiss-Teleki Rita: így egész
FRISS FÓRUMOK

Tóth János Janus 16 perce
Serfőző Attila 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Pataki Lili 2 napja
Karaffa Gyula 3 napja
Farkas György 3 napja
Bátai Tibor 4 napja
Gyurcsi - Zalán György 5 napja
Kiss-Teleki Rita 6 napja
Debreczeny GYörgy 6 napja
Albert Zsolt 7 napja
Cservinka Dávid 8 napja
Csurgay Kristóf 8 napja
Markovics Anita 8 napja
Filip Tamás 9 napja
Vasi Ferenc Zoltán 9 napja
Vadas Tibor 9 napja
Vezsenyi Ildikó 11 napja
Valyon László 14 napja
FRISS NAPLÓK

 Janus naplója 53 perce
Hetedíziglen 1 órája
A vádlottak padján 2 órája
fiaiéi 4 órája
Bátai Tibor 17 órája
az univerzum szélén 18 órája
hexameter2 3 napja
törmelék 3 napja
Minimal Planet 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
Jószándékú párbeszélgetés 4 napja
nélküled 4 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 4 napja
négysorosok 5 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Végh Tamás
Kertek az aknamezőkön

„Nyugtasd a gazdagok riadt
Kis lelkét- lesz majd kegyelem.
Forrást kutat, nem vért itat
A szabadság s a szerelem.”
                 /József Attila/

I.

És a vásott szegénylegények,
Félelmek konok béresei,
Sziklákat hordanak puszta kézzel,
Földet planíroznak üveg simára,
Műremek kerteket teremtenek
A semmiből, idegenből iderebbent,
Ártatlan arcú, ábrándos lelkű
Gazdagoknak, árnyékléptű,
Fonál - gyökerű milliomosoknak,
Akik minőségibb életet, könnyedén
Terveznek maguknak. Számukra hihető,
Hogy minden anyag, s erő megvehető,
S mindig akad elég, urizáló kivitelező,
S az időszerűtlen álom-cél, elérhető.

II.

És a vásott szegénylegények,
A tudás és a munka szent őrültjei,
Az öntudat futóbolondjai,
Mindig a sáros földig, mindig
Az átkozott anyagra hajolnak,
Az adott feladatra figyelnek,
S nem néznek sólyomszárnyú
Felhőkre fel, sem arra, ki mellettük,
Éhségtől szédülten, kimerült idegekkel,
Küzd szerszámmal, idegbeteg széllel,
Családdal, szociális érzéketlenséggel,
Ellehetetlenüléssel, félelmekkel.
Azt hiszik, - mert így kényelmesebb-,
Hogy most, ma még csak ennyit lehet,
Tovább nem enged az öreg melós- becsület,
S hogy van, aki mindent megtehet,
S csak nevet mindenen, mert ezeknek,
Napra nap, úgyis egyre megy,
Csak olcsó szeszekre teljen este,
Ha megáll a szekér kátyúba döccenve,
S a napi robot végre véget ér.




III.
Holnapi éveik telnek el így,
Hogy minden télen, minden nyáron,
Betonnal, malterral, földdel, sittel telt
Taligákat tologálnak, s a betonkeverő
Mellett veri le lábukról őket az álom,
Melyet újra csak mások álmodnak
Meg helyettük. Új Michelangelók
Új széklábakat faragnak, s mindig,
Mindenütt, ugyanaz az elvetemült
Tizenkét Kőmíves Kelemen
Falaz be újabbnál újabb hamvakat,
Tereli a csordát, lesi a tulajt,
Várja a feladatokat, kinek még
Érdeke a munka, míg a többieknek
Csak a modern rabszolgasors kínja
Adatott, a kétes jövendőnek zálogul.

IV.

Igen, a többiek… itt élnek ők is,
Itt élünk mi is, -hontalan árván-,
Ebben a vakolatlan ház- hazában.
Emberhez méltatlan, láva-sűrű gondban,
Korszellem-lotyótól felszarvazottan,
Képmutatásba szédülten, sosem fogyó
Zsíros kenyéren tengve-tántorogva,
Rongyos életünk ingünkön elmaszatolva.
Kérges tenyerünkben kés nyoma setétlik,
S bőrünk alá hajlik a végét járó, húsunkba
Görbülő idő. Forráskereső évek jönnek.
Ablakokba hullt kalapácsok szabják meg
Ezután az aktuális rendet, a Bánkokra váró
Tiborcok földjén. Hínárba, tegnapi sárba
Fojtott generációk jajszava mordul az éjbe,
S indigókék arcaikon hullámzik a tajték.
Érvirág-zendülés szakad át a bőrön,
Élesíttetnek az aknák a virágos mezőkön.

2012-10-21

  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-25 11:23:41
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-25 11:23:41


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-05-30 11:16   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2024-05-30 10:59   Új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2024-05-30 10:38   Napló: Janus naplója
2024-05-30 10:26   Napló: Hetedíziglen
2024-05-30 08:59   Napló: A vádlottak padján
2024-05-30 08:23   Kedvencek lista: l
2024-05-30 08:21   Kedvencek lista: l
2024-05-30 08:20   Kedvencek lista: l
2024-05-30 08:19   Kedvencek lista: l
2024-05-30 08:15   Kedvencek lista: l