Forr a dalom
Nem megyek oly messzire,
Ha a sátán a fejem veszi le.
Nem élhetek oly sokáig,
Ha szememből a fény kiválik.
Mert addig forr a dalom
Forradalom hűvös napján,
Míg ég a csókom
a babámnak szép orcáján.
Nem élhetek oly helyen,
Hol minden szív nesztelen.
Nem várhatok míg elszáll a nap,
Úgy érzem: eszem új napot avat.
Mert addig forr a dalom
Forradalom hűvös napján,
Míg ég a csókom
a babámnak szép orcáján.
Nem várok oly csöndesen,
Ami bűz van,mind fölszedem.
Nem győzhet le a rezignált nép,
Hisz nincs még itt a felkínált vég.
Mert addig forr a dalom
Forradalom hűvös napján,
Míg ég a csókom
a babámnak szép orcáján.
Az újítás élni fog,végül
a szép hazát kapja a jónép eleségül.
S,mit az ember körme majd halálig véd,
A káromlók előtt gyorsan el is vész.
De most már a szürke leplek alatt,
Egy másik vitéz húzza a dalt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-10-17 19:27:35
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-17 19:27:35
