Múló önmagam
Fényem pislákol,
Megtörik a sötétség karjaiban,
Megbotlik az élet harcaiban,
S,nem lel nyugvást az ember szavaiban.
Hangom üres,
Halk jel,mely leírja bánatom,
Bűnnel bélelt országom,
A múltamhoz vezető forrásom.
Ugyanis gyenge vagyok mint a harmat,
Egy jelentéktelen,felesleges magzat.
Mi elveszti varázsát,ha sötétség támad,
Mert lelkem vérzik és folytonosan fárad.
És egyszer elveszek a sűrű ködben,
A feledést nyújtó süllyesztőben,
A béke hazájában,
Az Isten országában.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-10-14 13:23:40
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-14 13:23:40
