A költő különös.
Lágy leplet ragyogva maga köré,
szeszélytől szilaj sziklákra állva
bódutan-bénultan félrebeszél
egyenest bele a másvilágba.
Nincs válasz.Tétováz'.
Újra pityeregnek az álmatlan órák
hamukék felhői.
Hol üli meg az élet dicső,nagy torát?
Hogyan kell felnőni?
MIért gagyogja nevét a kisbaba?
Kinek szól a verseknek dallama?
Nincs válasz.Nem haboz.
Elsöprő léptekkel cikáz tova,
mint vizen a fény,csillan.De hova?
