A Nagy Semmi
Kenyeret venni van miből,
áll még a fa, amely kidől
egyszer a kertem közepén,
szerencsés flótás vagyok én.
Nekem a postás írja meg
a levelet, míg nem beteg,
utána már az ég alatt
talál rá diszkrét pillanat.
Kezemben izzó vas hevül,
szorítom, ahogy sikerül,
rég átok minden pillanat
a békességes ég alatt.
Ha szenvedni kell, szenvedek,
hihetik, hogy elmebeteg
vagyok. pedig tudom miért,
mit tehetek a semmiért.
Igyekeztem én eddig is,
ne higgyék rólam, hogy dilis,
a Nagy Semmi már rég enyém;
kilencszáznyolcvan költemény.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-09-14 10:38:48
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-14 10:38:48
