Hét év szerencsétlenség
A földön hevertek a tükör
törött szilánkjai,
mint, kisgyermek a fakockákat,
úgy rakosgatta ki
a lázas kezű, feledett múlt.
Össze kellett törnöm a tükröt.
Nem bírtam magamat
nézni benne; a kifestett száj
a szakadt harisnya.
Égő billog. Nem kívánt élet.
S most lábam alatt ropog a sors.
Hét szerencsétlen év.
Hallom már: az első napja a
gádorba most belép.
S kimérten az ajtómig csoszog.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-09-11 23:49:35
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-11 23:49:35
