Ha nem unnád
Habokkal küzd csónakunk
utunk halak kísérik végig
mesét mondok neked,
amíg a nappal elvérzik.
ezüstös hold ragyog ránk,
halhatatlanságról gagyognék.
ha nem unnád, nem unnám,
majd egyszer véget ér
a sötétbe burkolt árhullám.
nincs Óceán sem tenger
tutajt ácsolni mondd minek?
el nem kezdett mese vége,
nincs neki bölcsessége.
Ha nem unnád mesélnék
szépet a vidám pisztrángokról
nem érdekelnek a halak
vannak és úsznak Na és?
Talán a világot megmentem én
messze tengereken vitorlások,
lefesteném ha tudnám.
Miért nem küldött művészetibe Anyám?
Vidáman ácsolnék vitorlás hajót, de jót
elveszett a szó elnyelték a habok,
álmok, szürkülő hétköznapok.
Mosolygok. Mi történt most?
Ágyamba bújok aludni fogok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-08-22 23:31:16
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-18 12:38:59
