Filléres nyugalom

arcodra fotonok cseppennek
mint az égre szegezett
felhőkből az esőcseppek.
forrásuk egy vibráló,
ős-öreg neon lámpa,
még a szocializmusból
maradhatott talán.
kilépek az árnyékból,
amit egy ósdi szekrény
vetett rám, hogy nekem is
jusson egy kevés
a hézagos neonfényből.
eléd lépek, és te szép,
gesztenyebarna szemeiddel,
-persze te esküdözöl, hogy
az ronda, sötétbarna,
de csak mert folyton
rossz szögből nézed
az otthoni tükörben-
rám nézel, és én
megnyugtatnálak,
igazán, de tudom,
hogy kevés lennék
most ehhez.
egy csókra futotta,
és egy ölelésre,
persze akciósra.
és remélni tudom csak,
hogy így is megérted,
hogy nem kell félned,
mert most csak ennyi,
amit nyújtani tudok.
afféle 'filléres-nyugalom'.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-08-16 20:32:53
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-16 20:32:53