Bocsáss meg


Igazad lesz majd istenem,
belátom, csak te vagy nekem,
a gondoskodás mind te vagy,
aki még lehet, cserbe’ hagy.
Magamban éltem eddig, a
nagyvilág sok bántó zaja
harsogott rajtam át, meg át,
nem hagyott nyugodt éjszakát,
becsapott lángész, ostoba,
szent, és a sátán mosolya,
mert bíztam bennük, egyre ment,
nyugalmat majd melyik teremt,
most látja megvénült szemem,
nem rózsát nyit a türelem,
hanem örökös szenvedést,
burjánzó, sárkányfog-vetést,
megalázó megalkuvást,
szégyent és orcapirulást,
ez kíséri az életet,
megbocsát, aki még szeret,
hát szeress te is, istenem,
a halálomnál légy velem!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-08-13 00:14:33
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-13 00:22:49