Szó
Csak nevetsz, gúnyolódsz mindenen,
ami vagyok,
Te mindenem.
Zsugorfólia lettem a kezed között,
ráncosra nyűttek a gyűrött napok.
Tátogsz, a szemed mereszted,
elégedetlenül forgatod,
mert nem találom
a szószennyládában a megfelelő,
idevaló választ,
homlokom kínperceket izzad,
a meddő erőfeszítés fáraszt,
látom, hogy beszélsz,
de a mondatok értelmetlenül,
koppanva hullanak a hátam mögött,
mint a száraz kecskeszar,
várok, a tátongó üreg
hátha végre kiürül,
és megszólal valami, ott belül.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-08-10 13:04:39
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-10 13:04:39
