Menteni akartam
Valaha életet akartam menteni, könnyekből örömet varázsolni,nem lábcédulákat bokákra tenni,
kihűlt testekre lepedőt fektetni,kergettem a halál angyalait, éles fájdalmat tettem elviselhetővé,dermedten néztem, ahogy egy élő test átvoltozik,dermedt hideg kővé.
Egy pillanatra amikor egy lélek elszállt,
reméltem valahol várják,nem hideg kövön álldogáló
fehér arcú, könnyes szemű árvák.
Hittem a halál fehér köpenyemtől megijed, sarkon fordul.
Leül egy padra rágyújt egy cigarettára, majd halkan távozik,
fekete kabátját ledobva, tétlenül láthatatlan köddé változik.
Újra dobogni kezd a vértelen szív, felnyílik a szempár,
a szemfedő is elszáll, remény sugár újra a gyógyszertár.
Ökölbe szorított kezemmel szorítottam a jéghideg semmit,
sóhajtásom hiába szállt, ma sem mentettem meg senkit.
Piszkos fehér köpenyemet, mint fehér zászlót a halálnak adtam,vártam a vöröslő hajnalt, hogy elfogadhatatlant elfogadjam.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-08-07 13:10:54
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-07 13:10:54
