Felhőszakadás után

Szeretlek, mint ahogyan mókusok
szeretnek ugrándozni az ezüstfenyőiden.
Széttörött akár az álmom, (ez annyira giccses)
de kezem enyves összeragasztom.
Hozzám ragad a tiéd is,
más nem kell.
Együtt keressük az elvesztett kincset.
Akkor majd megérted, a papír nem számít.
A papír csak anyag, formalitás,
ami ha kell, átalakul.
Szeretlek, mint vihar a szelet,
aratni akarok, mert vetek.

Éjjel rémálmot arattam.
A garázsajtó tárva,
a lányom az autóban.
Megállt egy óriási terepjáró.
Rossz omen; felszaladtam
az apjához, segítsen.
Elrabolták, elrabolták!
Nem hatotta meg az apját.
Zaklatottan ébredtem,
rád gondoltam.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-31 15:51:15
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-20 10:16:01