Felhőszakadás

Ások. Elég mély a vízelvezető-árok.
Nem bírok kimászni belőle.
Tuják, fenyők rogyadoznak az ég súlya alatt.
Mindenütt víz, az alagsorban a transzformátor,
az elosztó, a dolgozó szobádban a padló ázik.
Szakad. Mókusok sem ugrándoznak, sehol egy lélek.
De én még mindig csak ások, pedig már rég
rám szakadt az ég.

Ne segíts! Felesleges - nem a vonat visz,
hanem a víz, ahol én fekszem
az nem a te ágyad
magával sodor a sárlavina,
nem látsz többé, ez enyhítse étvágyad;
nem ez nem az az Óda,
én sem vagyok József Attila
ez csak egy kis mellékdal,
tele fals szólammal, ütemtelen
zenétlen, azt hiszem már nem élek,
éppen most fulladtam meg.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-07-31 15:46:08
Utolsó módosítás ideje: 2012-08-19 18:51:36