Szemtől szembe
részegen heverek a sárba'
mellkasomba döfve egy tábla,
ráírva: szívemre lépni tilos,
azóta mindenki rajta tapos.
senki vagyok, és semmim sincsen
itt lenn a földön, de fent az Isten
háta mögé állok,
kerüljön most Ő világot.
és akkor majd szemtől-szembe,
pillantásunktól rettegve
zokog felhő, ember, barom,
könnyeikbe' sáros szívem megmosdatom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-05-11 12:45:39
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-11 14:25:06
