Azért

Azért hideg a lecsüngő faág
kezedhez érve,
mert deres.
Sokat felejt az ember,
ha közmegvetésből
jeles.
Gondos hűvösség, pattogzó utálat,
vándorló üresség, gazdasági bánat
jóltáplált matrózlépéssel
jönnek utánad.
Ötletes, ha a szürkeségbe porladsz
Mert itt, a tömbházak szemét-közein már
életvitelszerűen nem haldokolhatsz.
A vasbetonláz téged is elért
az ég is nyirkos, minden így kerek.
Csak azért nem takar be jó anyád,
mert nem vagy már gyerek.
Kik nem várják, hogy visszatérj,
éles késsel vágják a hagymát.
A kiszikkadt ködből
nem csalsz elő több látomást.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-17 12:25:06
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-17 12:25:06