Álmodj

Belépve úgy érzed, ma múltba látsz talán:
a nap romokba törte néma fényeit.
Ha sorsod színes így is, nincs ború - habár
süvöltő szél járja át bástyák bérceit.

Titok, mi rejtve van: zord ódon vár falán
halott, aprócska szív dobog - bevésve itt.
Egy álom ez, mely régen kőbe zárt talány:
idézi hős-szerelmes ifjú terveit.

Jel ez! Tán’ időtlen végbe láncolt a lét!
Mesélt egy ódon lant… Egyszer zenélt a nyár,
s időnk bár véges itt, jó lenne hinni még,

beteljesült találkozás ad új reményt.
Világunk végtelen, csak álmaidra vár,
aludj, és álmodj a mába még több erényt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-05 12:08:26
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-05 12:08:26