34.
merre kutassunk ha minden üres amerre járunk
merre
házakat bontunk le tekintetünkkel
és ha közben sírva fakadunk
szégyenkezzünk-e miatta vagy higgyük azt
ennek így kellett történnie
mert a házak mi voltunk
és benne
bárhogy is viselkednek a falak
kötelező a szomorúság
semmit sem akartunk rábízni a véletlenre
de a véletlen úgy tréfált meg bennünket
hogy rábízta döntéseinkre a jövőt
kiszedem szárnyaimból a zúgást
kétségeimen lebegve idefönt
nincs szükségem már illúziókra
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-04-02 09:38:38
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-02 09:38:38
