sikertlen repülés Nakonxipánba

kezembe kellemes kitérők,
mutatványos képletek. de
az öntudatlan zárványom
dolgozza belém  a gennyes

(Itt most már majdnem úgy teszek
mint egy jól lakott derékszög,
kilencven fokba
harapom
            szeletelem
                         dörzsölöm

az utcát, jobbról-balra.)


anya-parancsokat. kihűlt lépteim
folytonosan, görcsbe szelídítik
fájó szemem. aztán a
K.-utcán kicsomagolom téziseim.

ovál-keretbe:a madár, a veréb,
a dongó, a légy, rugalmas
fegyelemmel zsibbadok bele
Nakonxipánba.


(Itt most már teljesen úgy teszek
mint egy asszimetrikus síkidom,
bezsugorítom
            átvázolom
                        bemetszem

magam, egy tökéletes gömbbe.)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-02 00:07:34
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-02 00:07:34