GONDOLATOK A MUNKÁRÓL

Zúgnak a gépek
robajló zajjal énekelnek.
Szikrázó napsütésben izzadó
verejtékező Emberek
gondolatban fürdőznek
a hűs vizek habjaiban.
Ez az élet rendje.
Dolgozni, dolgozni, mert mi tagadás
az Emberi szívekben morajló
lánggal égő, tettrekész lelkesedéssel
harcolnak a szebb jövőért.
Mi értelme  van ennek ? - kérdezik
laikus szemmel azok az elvetemült
piszkos hordák
akik gondoktól mentesen
tobzódnak az élvezetekben.
Mi szükségvan arra
hogy munkával keressük meg
a betévő falatot ?
Szükség van rá ! - felelem
az árnyak homályából.
Szükség van a  dolgos munkáskezekre
akik a holnap alapkövét lerakva énekelnek.
Töröljük el a Föld színéről
az élősködő piszkos söpredéket
aki a  jobb és szebb jövőt
borúsan látva
fabatkát sem lép előre
munkával, kézzel nem segítve
dolgos munkáskezeken élősködik.
Vessük ki magunkból
űzzük messze távol
hogy elérhessük vágyaink
álmaink megvalósulását.
Dolgozzunk szívvel - lélekkel,
tettre készen mindhalálig
hogy miliók lázas csapatának
ne legyenek szomorú hétköznapjai.
Dolgozzunk lelkesedéssel
küzdeni akarással
ezáltal elérhetjük a  békés
és boldogabb szebb jövőt.
Dologra fel !
Előre hát !
Küzdő Munkástestvéreim !

Zirc, 1973. 05. 15.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.