tönkrevert szimbólum

ízes fém fényű szeme
   tompult szürkébe dorozsmál.

cafat teste izzóként dolgozza
    a tér sraffozott síkját,
élire hajtott szárnyai
    dallamra csapták szét
a zendülő zápor langy akaratát,
    az üres test nyalábolja egyenesbe
kocsonyás lábait, a fenség gőze
   marja le zúzott, csíkba szedett száját

ott a magasban, tág udvarokban nyüzsgött,
    túlfűtött szellem kereste képének mását,
e címzetes haladót


ingó szavaim szele mozdítja ki,
mint sarkos gondolkodásunk utolsó halottját.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-03-26 23:55:04
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-27 16:51:13