Cinema...

Még összekötnek néha veled a gondolatok,
közös jeleket rezonálnak az emlék-pillanatok.
Rövidfilmet perget a szem retinatükrére a lélek.
Szólnék. Bár szakadni érzem, a filmet látni vélem...
Elmosódni látszol, mikor mosolyogva
búcsút intesz, s eltűnsz örökre...
Vége lett. S egy hang belül néma csendre intett.
Gyors vonalak, számok, napok, furcsa jelek
villannak fel, s be, a remény  már nem kecsegtet...
Minden mi volt, van, s talán lett volna egyszer,
homályba foszlik . Hiába nézem meg a filmet. Ezerszer…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-03-18 19:32:01
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-18 19:32:01