Meséket suttog a tétova délután,
betűket hallgatok egymásba belépni -
Ringass el révedés, ringassál el csupán!
- elég most békémből ez a tévedésnyi.
Tavaszokat, színeket akarok látni,
horizonton túlra, szemeidbe nézek:
rámhunyod, mégis, ez a megtorpanásnyi
vakság az igazi - a van-miért élet.
