Könnyeznek a csillagok

Könnyeznek a csillagok!

Sírni volna jó, de nem tudok,
Könnyeznek helyettem a csillagok.
S hallgatom, amint az angyalok játszanak
egy égi dallamot.
Könnyezzetek, sírjatok csillagok!
Hisz csak ti tudjátok, milyen bánatos vagyok.
Vajon miért kel fel a nap, ha oly szomorú a világ.
Minek a földnek a virág, ha nincs, ki élvezze illatát!

Minek a testnek a szív, ha nincs, kiért dobogjon!
Kegyetlen a sors, de könny nem csorog arcomon.
Némán hallgatom amint az angyalok
játszanak egy szomorú dallamot.
De sírni én már nem tudok,
sírjatok hát helyettem is csillagok!
Mily jó lenne a fájó emlékek elől menekülve,
csillagként lenni a világűrbe!

S majdan egy fölkörüli pályára érve,
csillagként tekinteni vissza a földre.
Esténként bevilágítanám a föld minden terét,
könnyeimmel dagasztanám a világ összes tengerét.
Angyalokkal hintetném a szeretet magvát a világra,
hogy, a föld soha többé ne legyen a szomorúság hazája!
S látván, ahogy az emberek élvezik a virágillatot,
lassan én is feledném őt, s a bánatot.
Hogy ne legyenek többé könnyező csillagok!

Csonka Sándor
2011. nov. 16.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-22 13:27:56
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-22 13:27:56