Csak ülök itt ...
Szürkületben eldobott cigarettavég,
utolsó sörös megvilágosodás,
asztalra dobott fájdalmas emlék,
tettekre hajló megnyilvánulás.
Eldöntött évek korlátainál
öngyújtóm tüze réveteg kihúny,
csöndes reményem öntudatlan vár,
kulcsra zárt ajtókkal kérkedik a gúny.
Madárnak tárnék ablakot sarokig,
vizet hoznék hányingere után,
aktokat rajzolnék, de csak ülök itt,
elégett kanócok tűnt hamvainál.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -