Felnégyelve

Én vagyok a láng,
mely vízcseppben pislákol,
én vagyok a hő,
mely bíborszínű,
én vagyok a tűz,
mely megperzsel, megláncol, poklokban éget,
és vérző szívű.

Én vagyok a víz,
mely csobbanva elringat,
és én a folyó,
mely örvénybe ránt,
a kék óceán,
mely Hableányt fésülget, s gyöngyökkel díszít
mély partnak falán.

Én vagyok a Föld,
mely mélyében elbújtat,
a kéklő orom,
bús magányodon,
a tágas mező,
mely lepkéket kergetve, színeket tépkedve
álmokat sző.

S én vagyok a lég,
a kettős szivárványkép,
a határtalan,
mély csillagokon,
s én leszek a szél, mely estedben felkap, majd lágyan cirógat,
és mennyekbe von.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-19 20:08:06
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-19 20:08:06