Temetéseink
A tegnapot már eltemettük,
könnyem ráhullt a koporsóra,
így sorakozik velünk a múlt,
sorsára vár, mert üt az óra,
jóllehet, hogy a tegnap ma még
nem, csak holnap lesz tegnapelőtt,
elsietjük a dolgainkat,
hogy felejthessük az elmenőt.
A barátom is eltemettük,
talpunk alatt hideg nyikorgott,
megjelölte magát az idő,
maga után hagyta a foltot.
Hideglelősök lettünk mi itt,
dermedt öklünk a zsebbe vágyik,
holnap is elmegy majd valaki,
a félelem nem tart sokáig.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-02-17 05:42:28
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-17 05:42:28
