Sorsvonat

Vagyunk e világon
Gyámoltalanul esetlen-esendő Emberek
Szeretet-virág álmunk
Szeretni akarunk akkor is,ha már nem lehet..
Más utakon járunk,
Repülni úgy vágyunk szárnyakat növesztve
Egymásra találunk
Összefutok veled is  majd,a Végtelenben.
Jöttem,Te is jöttél,
Honnan, ne kérdezd most ,egyre megy
Hallottam,köszöntél
Tétova mosollyal kutattad,fürkészőn lelkemet..
Mondd ,mit találtál,
Szemembe nézve:virágot,világot,háborút,
Temetőben fejfát
Síroknál anyókát,ki sírva igazít meg egy koszorút...
Láttad a lányt is
Ki út szélén állva,prédálta testét,bájait,
Ha végzett,talán hányt is,
Várja az estét,könnyeivel kopik a festék,s álmai .
A férfit a padon
Húgy-szagú ruhában,ki nevet még álmában mosdatlanul
Már nem zavar,hagyom
Kutyája vakkant még utánam,szemével követ hívatlanul..
Azt látod,hogy félek
Ma ez a csúf világ rútul összezavar
Ép testben fél-lélek
Káosz szimfóniát játszik a Lét-zenekar.
Talán,látlak majd én is
S olvasok szemedben jobb sorsokat
Lesz Nap is, fű is,Ég is,
Közelebb hoz majd egymáshoz bennünket a Sorsvonat...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-02-01 16:50:36
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-01 16:50:36