Senkiföldje megállóhely
Mintha varázslat alól ébredtem volna:
néztem ismerősként egy fagyos-napos tájra,
az utasok köröttem magukba burkolózva,
a vonat állt, az ajtók kitárva.
Künn a tar mező rőt-sárga fényben úszott,
háttérben kék hegyek árnyékukra várva,
mögöttük ég-sötét hófelhő kúszott,
előttem kontrasztként egy fehérlő nyárfa.
Varjúkárogás szállt ez örök némaságba...
Megérkeztem volna? ...de csak ültem meredten,
a vonat meg állt, mintha reám várna...
A halál karolt át, vagy angyal szállt felettem?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-31 13:35:09
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-31 13:35:09
