Napra forgok, hideg van, kimutatta jégfogát a tél.
Fát hasítok kint a kertben, markomba harap a fagyos
fejszenyél. Fiatal segéd, egészen szálkás még a teste,
egykor apám fejszéje is így kezdte, de azóta már
számtalanszor megcsillant nyelén az arca, amikor
télidőben napra fordult azzal és a fákat hasogatta.
