Elmentelek...

Téged álmodtalak sejtjeimben,
szememben rólad alkotnak képet
a receptorok, mint milliárdnyi
apró pixel. Mosolyod összeáll,
feléd kacsint szemem, rád fókuszál.
Most elmentelek. Még emlékezni
fog rád a memóriám, mert eltárollak
virtuális adathordozómon,
hogy bármikor megnézhessem majd mosolyod,
ha hiányod érzem, s a magány
úgy néven, s szíven talál.
Érzem, engem is elér akkor a Kék Halál...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-26 12:13:27
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-26 12:13:27