Bányalég
Tölgyesekkel legyezget a hegyoldal,
Egy fürge patakba lógatva a lábát.
Derékalján pöfékelnek a bányák,
Koromport szór szénmezőre a bordal.
Vályogviskók térdre borult ablakán
Csak kóstolós reggelit nyal a napfény,
Érces "szerencsefel" a költemény,
Mielőtt a csákány vágatérbe kaszál.
Aki a mélybe minden nap lekerül,
Csutorán szívva a levegőt, lemerül,
Hiába az erdő a szipókán.
Aki a fényre sohasem menekül,
Korsóból issza a nedűjét cefetül,
Porlasztva a sorsát az itókán.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-19 15:58:46
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-19 15:58:46