Bányalég

Tölgyesekkel legyezget a hegyoldal,
Egy fürge patakba lógatva a lábát.
Derékalján pöfékelnek a bányák,
Koromport szór szénmezőre a bordal.

Vályogviskók térdre borult ablakán
Csak kóstolós reggelit nyal a napfény,
Érces "szerencsefel" a költemény,
Mielőtt a csákány vágatérbe kaszál.

Aki a mélybe minden nap lekerül,
Csutorán szívva a levegőt, lemerül,
Hiába az erdő a szipókán.

Aki a fényre sohasem menekül,
Korsóból issza a nedűjét cefetül,
Porlasztva a sorsát az itókán.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-19 15:58:46
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-19 15:58:46