Rémálom 2012

Sebek hasadtak a ház tetején,
az otthoni tájból ömlik a vér.
Elhagyott kocsik az út közepén,
forró a járda, pattog a szén.

Szürke konfetti, hamu hull az égből,
hang robban ki annak sötétjéből,
nem  isten, csak a vadászgép.
Szó sincs kegyről.
Eljött e kis világért,
S lesújt egyből!
Füstlevelek nyílnak. Lángvirágok kelnek.
Kisgyerekek sírnak holt szülőjük mellett.
Némely asztal alatt hű kutyák remegnek,
s e gyász perce alatt századok peregnek.

Ember…
Ember a rettegéstől ittas tömegben!
Nem kell a pusztulás útjait követned.
Mi tévő légy?
Az már remél, aki rabol!
Mert hiszi, hogy még élvezheti valahol
bűnének becses tárgyát:
ellopott hitelkártyát.
Minden járókelő zavart kóbor állat,
kételkedve  várod, lesed hátha támad.

A régi utca lángol,
a földön törmelék…
Az éji láthatáron
a város körbe ég .

Hajnalban majd felébredek,
Édesanyám kitereget
fehéreket, vizeseket,
Az üdeség ide lebeg,
Minden bajt kiheverek…

De egy új nappal közelebb van
a Szirénák éjszakája.
Tudatomba be-berobban
rémálmom utcabálja.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-14 13:20:31
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-14 13:20:31