A TÁRGYAKBAN...



A tárgyakban egyszerre angyal, ördög,
Keserű íz és édes csendű méz.
Hibáink tudják, mert belőlük angyal,
S ördög egyaránt a szívünkbe néz.

Mit tagadjam: kevés tárgy a barátom.
Legtöbbjének igazat álmodó
nem kell, csupán haszon, mérleg-tekintet,
s nem oly lélek: félig csillaglakó.

Ha értük élnék elnyerném jutalmam?
Tapintható kincsekért halk mesét
én el nem hagynék: nekem messzeség kell,
fájó bukással bár, de messzeség.

Azt a Kezet látnám, habár csak egyszer,
mely minden titkot összegyűjt, bezár,
s a tárgyaknak ad hatalmat felettünk,
míg délibábhoz ballag bamba nyáj!

Én nem szolgálom a Tárgyak Hatalmát,
csupán a Szót, mely őszinte tükör:
benne a bűn mindig bűnként sötétlik,
s a Csillag könnyesen is tündököl.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: ÚJ HEVESI NAPLÓ, 2001/2