Özönvíz

Bizodalmuk a tengerbe vetették:
sárgán hevernek a napfelverte parton.
Nem kell már a földnek több gyógyíthatatlan.

A gyógyulni vágyók rejteket kerestek;
csöndben úgy haltak meg, mint az elefántok.
(Hogy' kerül az ember hörgős, taknyos náthát!)
A leprásvezér még csengettyűt se rázott,

Kétezertizenegy néptelen lett máris.
Vagy ha nem, hát csak a szerencsétlen része.
Még  az orvosok is elfutottak; féltek.
Maradtak az olcsó, fizetős papok,
és ponyvára nyomott, képes bibliáik.

Az éhező nép hallgatott a szóra:
papírt ettek hét napon keresztül,
Az írástudatlanok is könyveket zabáltak
(az okosabbak megetették őket),

és tudták már, hogy mi a "párkapcsolat",
és tudták már, hogy mi az "érdek nélkül",
és elvben egész jól elsajátították
A munkamegosztást is, meg az igazságot.

Mindhiába: hús kellett nekik.
Ezért mentek a tengerhez halászni.
A hálóban megtalálták Istent.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-30 23:04:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-30 23:04:24