Bújócska

lakik az ecsetemben egy lány
mondja a festő
csak azért festek hogy rátaláljak
amikor elkészül egy akt
úgy érzem sikerült
később veszem észre
hogy megint nem ő
pedig mindene megvan amit elképzeltem
formás körvonalak fehéren világító bőr
éjsötét szeméremszőrzet
mégsem ő az  
de nem adom fel
bízom benne hogy végül sikerül előcsalogatnom

drága barátom
ismerem ezt a bosszúságot
ugyanez a lány lakik
az én tollamban is
éjt nappallá téve írok
de én se jutok közelebb hozzá
most is ott bujkál előlem egy kitalált festő
ecsetjének színragacsos szálai között
úgy érzem a betűk zugain rám villanó tekintetében
hogy mi művészek
csak benne létezünk





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-12 15:28:30
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-12 15:28:30