Sötéten kiömlesz

Átlépsz a pillanatok rezgésén,
de az összekócolt ujjaknak
hiába mutatsz Saturnusgyűrűt,
s az arcok halmaiban
hiába kutatsz arcod után,
- jaj félsz-e?
Lépteiddel csörrennek a percek,
csillagok dróthálóin mielőtt
meghal a szemed,
még átfénylesz egyszer rajtam,
némán szólsz, beszélj, mondd,
hogy illatpiramis ragyog,
hogy tavasz van...
-Aztán megint a tél,
a fagykaptárakból előrajzanak
a csillámok,
megszurkálják szívemet,
és sötéten kiömlesz belőlem
megint.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Kövek énekelnek (, 2002)
Kiadó: Magánkiadás
Feltöltés ideje: 2011-12-05 19:03:20
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-05 19:27:55