Változások ára



Ma már sokkal könnyebb
minden, nem kell a padban
ülnöm neylon iskolaköpenyben.
Szinte már mindenre hederítek,
ami régen bántott, mintha csak
kikezelték volna azt a bolond
világot. Már nem csúfolnak ki,
ha kócosan érkezem, egészen
féktelen bulikba járhatok, nem
kérik számon tőlem, hol jártam
az éjjel, napjában úgy két szelet
kenyérrel is beérem. Már nem
irigykedem, nincsenek túlzó
elvárásaim, magamtól sem várok
el sokat, szeretem a másnapokat.
Jó ideje nincs panaszom senkire,
az árulókat el nem árulom,
zsebkendő lapul zsebemben,
pulóverujjakon már nem
hagyom nyomom. Felsorolni
sem tudnám, hogy mennyi minden
változott, van, ami elrosszabbodott,
de, ami rossz volt, ma több, mint
tűrhető, anya pedig ugyanaz maradt,
aki annyiszor talált már rám a (kamu)
bújócskák alatt. Sokszor odabújnék
hozzá, ugyanúgy, mint régen,
átbukfenceznék az ágyra terített
szúrós pléden, megfognám a csücskét
levágnám a földre, csak már nem
pörgetném körbe-körbe, mert az eljött
jobb időkbe annyiszor megbotlott,
míg felnőttem, ő megjárta a poklot.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-05 15:05:13
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-05 15:09:24