deformálódott síneken

Amorf képzetek ülepednek meg,
zagyva szóképek körítéseként
múltam szitálom és keresem az
átgázolt évtizedek értelmét.

Arcok villannak fel, válnak köddé,
szőke, barna és fekete csókok
égetik még ajkam, de eltűntek
már régen a ''valaha volt'' lányok.

Deformálódott síneken zökken
a mondat, elromlott jelzők sora
között szóvirágok virítanak
és fonnyadnak nem várva válaszra.

Nincs út, a váltók belerohadtak
a szétmálló talpfák borította
kíntól erodált gödrös múltunkba,
időnk már elrohant a távolba.

Megpihennék végre, egy kitérőn,
amortizált rozsdás roncsok között,
és majd a felejtő emlékezet
fon rám is kék-sárga virágmezőt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-04 11:19:19
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-04 11:19:19