VALAMIKOR
Valamikor szép volt minden,
Mentünkfel a hegygerincen.
Azt hittük miénk a világ,
Nekünk nyílik minden virág.
Pedig csak a szívünk heves,
Mikor boldogságot keres.
Forró ajkunk csókra vágyva,
Hegygerincen kiabálva
Szerelmünkről szól az ének,
Mikor szép szemedbe nézek.
Ott látom a fényt ragyogni,
Mely nem fog soha kihunyni.
Valamikor még elhittem,
Földöntúli Szerelemben
Lehet részem mindörökre,
Egy belső hang ezt dörögte:
Bízz magadban,boldog leszel,
Éden kertjébe érkezel,
Aztán mikor ébredezel
Csak álom volt, nem kérdezel
Semmit mert már nincsen remény,
Az életem nagyon kemény.
Elmúlt már a szív izzása,
A gondolat szárnyalása.
Valamikor nem tudhattam,
A jövőbe nem láthattam.
Hová lettél szép Szerelem,
Miértr nem jöttél el velem ?
Ahová én megérkeztem,
Most már semmit nem kérdeztem.
Ez a világ nem jó nekem,
Véget ér majd az életem.
Zirc, 2004. április 13.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
