Ne kérdezd!

Többé ne kérdezd a bokrok alatti csendet,
hol testmeleggel itattam át az estét,
vak kobold szemek titkaim kilesték,
s a tél csókadíszes hófátylán túlra lengett.

Alul maradtam a szellőveréses
lágy kikötő mólóján hangtalan,
hol az izzó nap-köd hullámtalan
fehér, s szétfoszlanak a fényverések.

Átmentem én is a hallgatag parton,
lesütött szemmel., mint az alkony
- még ember lehettem talán..

Rigók nem csúfoltak, dalt nem szórtak
utamra - Kék keresztet rajzolnak
homlokomra az éjszakák.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Háromszög (, 2004)
Kiadó: Püski Kiadó
Feltöltés ideje: 2011-11-02 23:18:53
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-02 23:18:53