Szívfalak közt

Holdvíz. Szelek ladikján a gyöngyfaló ágak,
hát dobd fel esthajnalköved újra az égre,
arcomból gyökér-ujjaid szedd ki sorban,
aztán menj fel a dombra - szépen.
mint a pillangók halála, úgy libegj fölém.

Árnyékunk elhagy minket. Holdvíz, embertönkök.
sózátonyok szaggatott derengése a szívfalak közt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Háromszög (Budapest, 2004)
Kiadó: Püski Kiadó
Feltöltés ideje: 2011-11-02 23:06:54
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-02 23:06:54